Könyv adatlapja:
író: Kerstin Gier
cím: Zafírkék
sorozat: Időtlen szerelem 2.
kiadás: Könyvmolyképző Kiadó (2017)
Értékelés:
A történet pontosan onnan indul, ahol az előző rész befejeződött: Gwendolyn és Gideon visszatér a jelenbe, miután meglátogatták az egyik korábbi időutazót, Saint Germain grófot. Bár még egy hét sem telt el azóta, hogy Gwendolyn megtudta, hogy időutazó (első kötet óta), mégis úgy érzem, ebben a könyvben már felnőtt a feladathoz. Mivel az Őrzők Társaságában senki nem bízik benne, titkolóznak előtte, így önálló nyomozásba kezd. De vajon okkal gyanúsítják Gwendolyn árulással? Lehetséges, hogy a jövőben visszamenjen a múltba és olyat tegyen, amiről most még ő sem tud?
Gideon ebben a részben nálam sokat veszített a szimpátiából. Ellenséges és távolságtartó Gwendolynnal, ő is gyanakszik, támad, a következő pillanatban pedig megcsókolja. A lány rájön, hogy nem csak Gideonban, de senkiben nem bízhat, így egyedül próbálja megtudni, mit titkolnak előle és mi az ő szerepe az időutazás során. Egészen addig, míg segítője nem akad a múltból. Ekkor indul be igazán a cselszövések sorozata.
Számomra a könyv varázsát adja a régi korok bemutatása, a báltermek, a ruhák, a szokások leírása. Külön tetszik az írónő azon figyelmessége, hogy kínosan ügyel rá, hogy a főszereplők mindig az adott kor ruháit viseljék időutazásaik során.
A történetben több új szereplő is feltűnik. Közülük kedvencem Xemerius, a tündéri vízköpő démon, akit csak Gwendolyn lát. Rendkívül humoros, szeretni való kis lény, akinek sosem áll be a szája. Bár kezdetben idegesítő, Gwendolyn hamar rájön, hogy sokmindenben hasznára lehet.
Felbukkan Gideon öccse is, Raphael, aki bár főbb szerepet nem kap ebben a részben, mégis jelentős segítséget jelent Leslienek, aki fontos felfedezést tesz.
Ez a könyv izgalmasabb, pörgősebb az előzőnél. Sokkal több a múltba utazás, a feszültség, a cselszövés. Ráadásul ahelyett, hogy lelepleződnének a titkok, csak egyre több van belőlük. Rengeteg benne a humor (hála Xemeriusnak) és olyan gördülékeny stílusa van, hogy olvastatja magát. A szerelmi szál kevésbé hangsúlyos, sokkal nagyobb szerepet kap a vérkör bezárásának dilemmája.
A könyv egyetlen hátránya, hogy a történet időnként zavaros, nem mindig érthető az ok-okozati összefüggést. Ennek az az oka, hogy még mindig nem futott össze mindenhol a múlt, a jelen és a jövő, így az írónő bebiztosította, hogy semmiképp ne hagyjuk ki a következő részt sem. Amit egyébként sem tennénk, hiszen az epilógus olyan izgalmasra sikerült, hogy az utolsó mondat elolvasása után azonnal fel kellett csapni a harmadik kötetet.
Idézetek:
„A szeretet előtt nincs gát; mindenen áthág, nem köti semmi sem.
Nincs vége, kezdete, nyitja, kitárja szárnyát örökre, szüntelen.”„– Semmi okod hiperventillálni. Loverboynak még megvan az összes szép, fehér foga. És egyfolytában káromkodik magában, ami szerintem jó jel.”