Könyv adatlapja:
író: Colleen Hoover
cím: Velünk kezdődik
sorozat: Velünk véget ér 2.
kiadás: Könyvmolyképző Kiadó (2023)
Értékelés:
Mivel Colleen Hoover – Velünk véget ér című könyve totálisan szíven talált, nem kis elvárásokkal kezdtem neki a folytatásnak. Lehet ez volt a baj, mert számomra a Velünk kezdődik közel nem jelentette azt a katarzist, mint az első kötet. Pedig nagyon tetszett az az ötlet, hogy a történet pontosan ugyanott és ugyanakkor folytatódik, ahol a Velünk véget ér befejeződött: Lily és Atlas véletlen találkozásánál.
A borító hasonlóan szép tervezés, mint az első könyvé. Itt is a virágoké a főszerep, melyek kinyílva, teljes pompájukban úsznak a kristálytiszta vízben, amin megcsillannak a napsugarak. Számomra a borító a boldogságot, a nyarat idézi, mégis van benne egy kis komolyság is. Jól visszaadja a könyv hangulatát, mely sokkal könnyedebb az első kötetnél, de azért ez is érinti a bántalmazás kérdését.
Az előző könyvhöz képest újdonság volt a váltott szemszög, mely nekem kimondottan tetszett, hiszen mindkét főszereplő életét a saját szemszögéből látva ismerhettük meg. Érdekes volt a Lily naplóbejegyzéseiből megismert múltat Atlas szemével is átélni, hiszen az általa írt levelekkel sokmindenre rávilágít.
Bár a szereplők ugyanazok, mint a Velünk véget ér című könyvben, mégsem ugyanazt az érzelmet váltottá ki belőlem:
- Atlas, a rendkívül nehéz sorsú fiú nagyon a szívemhez nőtt az első könyvben. Nem csupán sajnáltam, hanem tiszteltem és szerettem. A nehézségek ellenére tisztességes maradt és a legmélyebb gödörből is felküzdötte magát. Önerőből kitört mindabból, amibe belekényszerítette az élet (bántalmazó háttér, nincstelenség, kiszolgáltatottság). Atlas jó tulajdonságai ebben a részben is megmaradtak: oltalmazó, segítőkész, türelmes. Az új, romantikus oldala azonban rendkívül eltúlzott lett. Csak a „terapeutáját” tudom idézni: „Nagyon nyálas”.
- Ahogy az írónő rajongói kikövetelték, Lily megkapta a happy endet. Meg is érdemelte, hiszen az első könyvben annyi mindenen ment keresztül. Egy határozott, kemény, önálló nő vált belőle, aki minden helyzetben megállja a helyét. És bár tisztelem az erejét és a döntéseit, kicsit sokalltam az érzelmi túlcsordulásait.
- Ryle jelentős szerepet kap ebben a könyvben is, mégis sokkal kevesebbet szerepel. Az írónő most meg sem próbálta őt szerethetővé tenni. Eltűnt az összes jó tulajdonsága, amik miatt megkedveltük őt. Erőszakos, manipulatív és bosszúálló lett.
- Allysa karaktere már az első könyvben is szimpatikus volt. Bár fontos neki a család és imádja a bátyját, mégis Lily mellé áll. De ez nem jelenti azt, hogy cserbenhagyná Ryle-t.
- Az új szereplő, Josh felbukkanása kicsit feldobta a romantikus vonalat. A sérült, de szeretetéhes fiú szinte egy az egyben a régi Atlas karakterét másolta
A bántalmazó kapcsolat bemutatásához visszanyúl az író azáltal, ahogy Lily a saját lábára állva, egyedülálló anyaként próbálja meg újrakezdeni az életét. Megindító a lelki küzdelem, amit azért folytat, hogy a döntésében megerősítse magát. Nehéz megacélozni a szívét, mert egy ígéret, egy tekintet, egy érintés Ryle-tól el tudja bizonytalanítani. Hiszen gondoljunk bele, már nem tapasztalja naponta a bántalmazást. Már csak a férfi jó oldalát látja. A kedves, gyengéd oldalát, mely olyan könnyen vissza tudná rántani, ha nem emlékeztetné magát újra és újra a múltra. És ha nem támogatnák olyan emberek, mint Alysa, Marshall, az anyukája, vagy Atlas.
A könyv összességében egy rózsaszín szirup, amibe Lily küzdelme viszi bele a chick lit vonalat. A bántalmazás továbbra is fő téma, de nem jelenik meg olyan súlyosan, mint az első kötetben. A történet könnyedebb, mégis pörgős és izgalmas, így gyorsan olvasható. Bár nekem nem hiányzott a folytatás (a Velünk véget ér úgy volt kerek, ahogy volt), kár lett volna kihagyni.
Idézetek:
„Gyerekként én is nagyon vágytam családra, de többévnyi csalódottság után ráébredtem, hogy pusztán mert valaki beleszületik emberek egy csoportjába, attól még nem feltétlenül ők jelentik számára a családot.”
„Nem szabad olyasmire vesztegetni az időt, ami egy nap talán megtörténik, de talán soha semmikor nem lesz valóság.”
„Fiatalon befolyásolhatóak vagyunk, és ha évekig azt hallgatod, hogy egy senki vagy, azoktól, akiknek valamit jelentened kellene, akkor elkezded elhinni. És lassan kezdesz semmivé válni.”
„– Nyolc kilométert fogsz vezetni, csak hogy megölelj?– Futnék is ennyit érte.”