Steve Cavanagh – 48 óra

Könyv adatlapja:
író: Steve Cavanagh
cím: 48 óra
sorozat: Eddie Flynn 1.
kiadás: Álomgyár Kiadó (2023)

Értékelés:
Imádom azokat a könyveket, ahol a főszereplő versenyt fut az idővel. Pont, mint a 48 órában, amiben már a legelején megindul a visszaszámlálás. Főhősünknek pontosan 31 órája van, hogy megnyerjen egy bírósági pert és ezzel megmentse a lányát. A cím tehát megtévesztő. De igazából mindegy is, hiszen nem az órák száma a fontos.

A borító drámai, szép és kreatív. A színvilága, melyben főként a fekete dominál, tükrözi a történet komolyságát. A homokszemek pergése a visszaszámlálással járó feszültséget jelképezi, míg a bírói kalapáccsal való lesújtás azt a kegyetlenséget és mozgalmasságot, mely a könyvet jellemzi. Erre utal számomra a vörös homok is, mely az ütés hatására úgy fröccsen szét, mint a vér egy lőtt sebnél.

A könyv főszereplője Eddie Flynn a szélhámosból lett ügyvéd. Ahogy azt korábbi „szakmája” megkövetelte, Flynn-nek nemcsak a keze, de a gondolkodása is rendkívül gyors. Szorult helyzetben is egyből reagál, szinte mindenre talál megoldást. Az idő szorítása olyan szintre emeli benne az adrenalint, melytől nem csak bátorrá és vakmerővé válik, de sokszor a fájdalmat sem fogja fel. Folyamatosan hajtja előre a cél, hogy megmentse a lányát. Visszaemlékezéseiből megismerhetjük a múltját és a gyermekkorát, mely után – azt gondolom – senki nem ítéli el biztosítási csalásait.

Én személy szerint imádtam a tárgyalótermi jeleneteket. Flynn-nek teljesen más rugóra jár az agya, mint a hétköznapi embereknek. Adott egy tanú, aki teljes meggyőződéssel állít valamit, alátámasztja bizonyítékkal, és mindenki hisz neki. Aztán jön Flynn és pár kérdéssel olyan ellentmondásba keveri, hogy már maga sem hiszi, amit mond. Darabokra cincálja a tanúk szavát pusztán pár logikus kérdéssel.

A könyv összességében egy fordulatokkal teli, rendkívül pörgős krimi, melyben a főhősnek meg kell küzdenie az orosz maffiával, egy korrupt ügynökkel, az ügyésszel, a bíróval, a tanúkkal, meg kell nyernie az esküdteket és ki kell játszania a maffián belüli viszályt. Mindezt rövid határidőn belül.  Mielőtt összehasonlítanánk az író többi könyvével, ne felejtsük el, hogy ez az író első alkotása. Ez inkább maga Flynn bemutatására, megismerésére szolgál, de azért az izgalmat sem kell nélkülöznünk. Nekem csak egyetlen apróbb hiányérzetem maradt: több tárgyalótermi jelenetet vártam.

Idézetek:

„Sosem védtem senkit, akiről tudtam, hogy bűnös, mert sosem kérdeztem meg egy ügyfelemtől sem, hogy bűnös-e. Sosem kérdeztem meg, mert mindig fennállt az a szörnyű lehetőség, hogy netán elmondja az igazat. Az igazságnak pedig semmi helye a tárgyalóteremben. Egyedül az számít, hogy mit tud bizonyítani az ügyész.”

„A jó csalás lényege a bizalom.”