Könyv adatlapja:
író: Leiner Laura
cím: Random
kiadás: Laulin Kiadó (2022)
Értékelés:
Leiner Laura ezúttal egy tengerparti nyaralásról ír, így a könyv tökéletes olvasmány akár nyáron, akár a téli hideg napokon, amikor visszaidézzük a vakáció emlékét. Az írónő olyan szemléletesen írja le Tunéziát, hogy szinte érezzük a tenger hűs habjait és a homok forróságát. Emellett megemlít mindent, amit az ember egy nyaraláson átél: strandolás, esti műsorok, fakultatív programok, helyi kultúrával való ismerkedés (pl. a bazárban).
Leiner Laura ezúttal nem a középiskolás korosztályt szólítja meg, hanem a huszonéveseket, így talán a young adult kategória jobban illene a könyvre, mint az ifjúsági. A romantika természetesen most is jelen van, pont úgy, ahogy az írónő szokta: a szex téma kerülésével.
Bevallom, a borító elsőre nem fogott meg. Egy fekete háttér és pár nyaralással kapcsolatos ábra, melyek még csak nem is állnak össze egy egységgé. Aztán a könyv elolvasása után már értelmet nyert a kép: egy Moleskine notesz, mely többször is szerepet kapott a regényben. Stílusos és ötletes.
Bár a történet kicsit lassan és döcögősen indul, viszonylag hamar belendül. Bár ennél a könyvnél is jellemzőek Leiner Laura felesleges ismétlései (pl. a tök egyforma reggelizéseket többször leírja), a történet könnyedsége és humora miatt ezek nem vettek el az élvezetből.
A szereplőkkel kapcsolatban kettős érzéseim vannak. Egyrészt az írónő szuper jó karaktereket vonultat fel és tökéletesen árnyalja őket. A csoport valamennyi szereplője külön egyéniség, nincs két egyforma figura. Kár, hogy igazán nincsenek bemutatva, csak egy-két felszínes információt kapunk róluk.
Az egyetlen szereplő, akit nem tudtam megkedvelni, a főszereplő: Emma. Borzasztóan zavaró volt az esetlensége és a gyerekessége. Hogy soha nem kommunikált, csak magában kombinált. Hogy a pontrendszerével és az ügyetlenkedésével egy az egyben olyan volt, mint Reni a SzJG-ből. Még szerencse, hogy mindezt ellensúlyozta a „bunkó”, de sármos Noel és az életvidám Miki karaktere.
A regény báját adta, hogy eredetileg 2009-ben íródott, így nem volt tele a digitális forradalom vívmányaival. A reggelinél senki nem nyomkodta a telefonját, a tengerparton senki nem szelfizett és az elérhetőség nem a közösségi médiát jelentette. Azonban a digitális fejlődés már érződik, hiszen szinte az összes fiatal blogger.
Nagy tanulságokat és csavart ne várjunk a könyvtől, hiszen most is minden előre megjósolható. Arra azonban tökéletes, hogy szórakoztasson, hogy nyaralásra hangoljon, vagy hogy emlékeztessen egy felejthetetlen vakációra. Tipikus Leiner Laura könyv, ahol alig várjuk a történet végét, miközben nem akarjuk, hogy véget érjen.
Összességében (aki olvasta a könyvet, ezt érteni fogja):
– történet 9/10 (néha vontatott)
– szereplők 9/10 (Emma miatt a pontlevonás)
– tengerparti nyaralós hangulat 10/10
– a könyv humora 10/10
– borító 8/10
Idézetek:
„utazni és máshol lenni az egyik legjobb dolog a világon.”
„Mindegy, hogy ki szedte el tőled a volt barátodat – mondta. – Mert csak azt lehet elszedni, aki hagyja.”
„– As-salam-alaikum – köszönt a sofőr.
– Szalam alamaljka – felelte Miki. Valamilyen nyelven, ami biztosan nem arab.”„– Biztos a szél kapta fel – közöltem sértetten.
– A hatszáz oldalas Da Vinci-kódot? – röhögte el magát.”