Könyv adatlapja:
író: Penelope Ward
cím: Stepbrother Dearest – Legdrágább mostohabátyám
sorozat: Tiltott románc 1.
kiadás: Könyvmolyképző Kiadó (2021)
Értékelés:
Őszinte leszek, nem sok mindenről szólt a könyv. Mindössze egy könnyed, romantikus olvasmány kevés erotikával fűszerezve. Azt viszont még most sem tudom eldönteni, hogy előnyére vagy inkább hátrányára válik-e, hogy egy elég érdekes témát – a mostohatestvérek közötti vonzalmat – dolgozza fel.
A regény két fő részre bomlik:
Az első rész a múltat, a második a jelent (7 évvel később) mutatja be. Számomra egyértelműen az első rész volt a pörgősebb és a humorosabb. A feszültség és az elfojtott vágyak szinte vibráltak a lapokon.
Ezzel szemben a második rész lassan, vontatottan indult. Volt, hogy kifejezetten untam. Csak az adott újabb lendületet, mikor elérkeztünk Elec könyvéhez. Érdekes volt a történetet az ő szemével látni, megérteni döntéseit – egy ideig. De hamar unalmassá vált, mert szinte szó szerint ugyanezt a könyvet olvastuk újra az elejétől. Sokkal olvasmányosabb lett volna a történet, ha már az elejétől kezdve váltott szemszögben íródik és mindig a maga idejében ismerjük meg Elec gondolatait is.
Bár a könyv kevés szereplőt vonultatott fel, róluk sem tudtunk meg túl sokat. A két főszereplő közül Gretat kevésbé kedveltem meg. A történetben eltelt 7 év alatt sem változott semmit, pont olyan gyerekes volt a regény végén, mint az elején. Ami pedig kimondottan zavart, hogy nem volt benne tartás.
Elec a hányatott sorsa és családi háttere ellenére humoros volt. A történet második felére azonban megkeseredett. Bár próbálta az író ráakasztani a „rosszfiú” jelzőt, ez néhány tetoválásban, pearcingben és a cigarettázásban kimerült. Valójában egy érző lelkű, bőbeszédű srác.
Bevallom, engem a történet során nem a köztük lévő „családi” kapcsolat zavart, hanem az, hogy nem éreztem a szerelmet. Szerintem mindössze vágy és vonzalom volt, amit egymás iránt éreztek, mely újra és újra fellángolt, de nem épült tovább.
Összességében egy fiatalos, lendületes regény, de a célközönség nem a tinédzserek. Néha megnevettet, néha elszomorít, néha felidegesít, de végül nem hagy mély nyomot. Egy gyors, érzelmileg hullámzó olvasmány, mely elhiteti, hogy létezhet második esély.
Idézetek:
„Te azonban a legjobb dolog vagy, ami valaha velem történt. Remélem, egy nap majd azt mondhatom, az egyik legjobb, de egyelőre csak te vagy.”
„Ott álltam az ablaknál, és azt kívántam, bár ne tettem volna, amikor még egyszer, utoljára visszanézett rám, mielőtt beszállt a taxiba a szívem egy darabkájával, amiről tudtam, hogy magával viszi. Ami a szívem hátrahagyott részét illeti, az darabokra tört.”