Könyv adatlapja:
író: Jules Wake
cím: Hóesés Notting Hillben
kiadás: Libri Könyvkiadó (2023)
Értékelés:
Decemberben minden mennyiségben imádom a karácsonyi könyveket. Főleg, ha ennyire ünnepi, mint a Hóesés Notting Hillben. A fa vásárlással, a hóeséssel, a karácsonyi pulykával csak úgy ömlik ránk a karácsonyi hangulat. A leírások olyan élethűek, hogy megelevenednek előttünk a fán villogó fények, halljuk a talpunk alatt ropogó friss havat és érezzük a sütőben piruló mézeskalácsok fahéjas illatát.
Már a borító tökéletesen visszaadja a tél romantikus hangulatát. Csodaszép, ahogy a szakadó hó beborítja a házakat és pasztellé teszi az élénk színeket. A kihalt utcában csak egyetlen magányos női alak látszik, akinek lépteit elnémítja a puha hó, de akire odavonza a tekintetünket a piros kabát. És persze nem hiányozhat a kandeláber, ami megerősíti a romantikus hangulatot.
Bár a történet fő szála Viola és Nate kapcsolatát követi végig, mégis sokkal inkább Graceről szól. Az ő kicsi szívének érzéseiről és csalódásairól. Szívbemarkoló, hogy egy ilyen pici lánynak min kellett keresztülmennie egy karrierista anya miatt és hogy mennyi érzés kavarog benne egyszerre: a mellőzöttség, az önhibáztatás, a szeretetéhség. Nem csoda, hogy szinte egyből ragaszkodni kezd ahhoz, akitől szeretetet és törődést kap, és aki megajándékozza a legnagyobb kinccsel, azzal, hogy rászánja az idejét. Ugyanakkor nem róható fel neki, hogy minden rossz ellenére végsőkig ragaszkodik a saját anyukájához.
A két főszereplő komoly jellemváltozáson megy végig a történet során:
Viola egy csupaszív, segítőkész lány, akinek a jóságát még a saját családja is kihasználja. Esendő és sebezhető, aki mások előtt mégis keményen tartja magát. Szerencsére a történet végére belátja, hogy nem kell és nem is lehet mindenkinek megfelelni és nincs azzal sem baj, ha néha magunkat helyezzük előtérbe.
Nate a gyermekét egyedül nevelő apa, aki mindig minden helyzetben a lánya, Grace érdekeit nézi. Szimpátia ide vagy oda, azért valljuk be, kezdetben ő is kihasználja Violát. Szerencsére a történet végére ő is rájön, hogy Viola nem csak Grace számára nélkülözhetetlen és hogy nem állíthatja a kislányát saját boldogsága útjába.
Végre egy olyan romantikus könyv, ami nem a „szerelem első látásra” klisére épít. Viola és Nate kapcsolata lassan bontakozik ki. Igaz, hogy a vonzódás kezdettől megvan közöttük, de időt szánnak rá, hogy megismerjék egymást, hogy randevúzzanak. Számomra ettől a nyugodt tempótól sokkal életszerűbb a történet.
Bár a könyv vége, sőt a benne lévő csavar is totálisan kiszámítható, mégsem okoz csalódást, hiszen olyan mély szeretetet és törődést mutat be, ami igazán szívet melengető. Ez pedig – a történetből áradó karácsonyi hangulattal együtt – díszbe öltözteti a lelkünket.
Idézetek:
„Állandóan meg akartam felelni mindenkinek, ami a legtöbbször ahhoz vezetett, hogy azt csináltam, amit mások akartak, nem azt, amit én.”
„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”
„Először hibáznunk kell. Rosszul kell csinálni, hogy tudjuk, milyen érzés, és összetudjuk hasonlítani azzal, amikor jól csináljuk.”
„Tökéletes tortát meg tökéletes mézeskalács házat bárki tud készíteni, de azok elég unalmasak; honnan fogja így felismerni bárki is, hogy azt a házat te építetted, ha nincs rajta a kézjegyed?”