Könyv adatlapja:
író: Audrey Niffenegger
cím: Az időutazó felesége
kiadás: Athenaeum Kiadó (2016)
Értékelés:
Több éve terveztem már, hogy elolvasom Az időutazó felesége című könyvet, hiszen olyan sok más műben megemlítik. Mégis mindig félretettem, mert úgy gondoltam, hogy az időutazós téma nem az én műfajom. Most végre belevágtam.
Így utólag nem bánom, hogy nem kezdtem bele hamarabb. Ez a könyv tipikusan olyan, amihez testileg-lelkileg fel kell nőni. Annyira mély érzelmeket penget meg és olyan mély mondanivalója van, amit nehéz elsőre feldolgozni. Bevallom, engem rettentően megviselt lelkileg a könyv. Olyan nehéz és szomorú sorsokat sorakoztat fel, amik miatt nehéz volt haladni az oldalakkal. Néha azért kellett félretennem, mert képtelen voltam a további keserűségekről olvasni.
A könyv eleje nagyon kusza. 2-3 oldalanként újabb és újabb időpontban találjuk magunkat és csak kapkodjuk a fejünket, hogy összeálljon a történet. Nem kis koncentrációt igényel, hogy naprakészen figyeljük, éppen melyik évben vagyunk és Henry hány éves korában van jelen. Olyan, mintha merednénk magunk elé és minden pislogással változna a kép, amit látunk. Ráadásuk ezeknek a képeknek semmi közük nem lenne egymáshoz. Aztán szépen lassan kezdenek összefutni a szálak és összekapcsolódnak a kiragadott jelenetek. Bár az állandó időbeli változás rendkívül feszessé teszi a történetet, sokszor mégis untam. Több olyan rész került bele, ami simán kihagyható lett volna, mert nem vitte előre a történetet.
A váltott szemszög azonban sokat adott hozzá a könyv élvezetéhez. Nem csak Henry szemén keresztül láthatjuk az időutazás nehézségeit, hanem felesége, Clare magányát, Henry iránti aggódását is átélhetjük. Mindkettőjüket állandó készenlétben és feszültségben tartja a kiszámíthatatlanság, hiszen sosem tudják, hogy Henry mikor, mennyi időre tűnik el és visszatér-e valaha.
Kimondottan tetszett a könyvben az a gondolat, hogy nincs időparadoxon. Minden előre elrendeltetett. Nincsen semmiféle változtatás a múltban, ami befolyásolná a jövőt. Ami megtörtént, az megtörtént, abba sehogy nem nyúlhatunk bele. De vajon akkor sem, ha az életünk múlhat rajta? Végre egy időutazós történet, ami nem keveredik ellentmondásba.
Összességében egy nyomasztóan szomorú és szívbemarkoló történet arról az őszinte szeretetről, mely képes legyőzni az időt, a szenvedést és a hazugságokat. Arról a szerelemről, mely ellenáll a titkoknak és a nehézségeknek. Arról a ragaszkodásról, mely képessé tesz az évtizedeken át való várakozásra.
Idézetek:
“Talán csak álmodlak. Talán te álmodsz engem; talán csak egymás álmaiban létezünk, és reggelente, amikor felébredünk, elfelejtjük egymást.”
„Jobb rendkívül boldognak lenni, akár egy rövid ideig, még ha az ember elveszítheti is mindezt, mint csak úgy lenni.”
„Szeretlek, mindörökké. Az idő semmi.„
„– Ha most megállhatnál… ha többé nem időutaznál, és nem lennének következményei, szeretnéd?
– Ha most megállnék, de azért találkoznék veled?
– Már találkoztunk.
– Igen. Megállnék.”„Ott vagy otthon, ahol a szíved lakozik.”