Könyv adatlapja:
író: Victor Hugo
cím: A párizsi Notre-Dame
kiadás: Európa Kiadó (2019)
Értékelés:
A könyv az egyik legnagyobb író tollából született, igazi klasszikus, ami nem csak Walt Disneyt, de számos filmrendezőt is megihletett. Borús hangulata élethűen adja vissza a sötét középkor kegyetlenségét. Nem csak a történet elevenedik meg a szemünk előtt, de leírásaival tökéletesen elénk tárja a korabeli Párizst a tarkaságával, a romlottságával, a koszos sikátoraival és a tekintélyt parancsoló székesegyházával, a Notre Dame-mal.
Ugyanakkor pont ezek a leírások azok, amikkel túlzásba esett az író. Rettenetesen nehéz volt átlendülni azokon a fejezeteken, ahol több tíz oldalon keresztül beleveszett a város vagy épp a történelmi, művészettörténeti háttér bemutatásába. Persze, kell a szemléltetés, de úgy gondolom, hogy fele ennyi leírással is látnánk magunk előtt a Notre Dame égbe nyúló tornyait és félelmetes vízköpőit, a főteret a bitófával vagy Párizs mocskos és sötét utcáit.
Bár Victor Hugo nem szórakoztató irodalmat írt, a történet mégis magával ragadó. Egy fájdalmas szerelmi történet viszonzatlan szerelmekről, ahol nem mindenkinek jár ki a happy end.
A könyv a kegyetlen középkorban játszódik, amikor az emberek hittek a babonákban és a boszorkányüldözés szőtte át a mindennapokat. Amikor az emberélet olyan értéktelen volt, hogy a köznép számára a szórakozást a főtéren végrehajtott akasztások jelentették. Amikor a papság hatalma túlzott volt és körülöttük minden hamis.
Az író olyan tökéletesen árnyalja valamennyi szereplőjét, hogy képtelenség érzelmek nélkül olvasni róluk. Van, akit szívből szeretünk, van, akit zsigerből gyűlölünk. Valakivel együtt érzünk és van, akit szánunk, de az biztos, hogy mindenki kivált belőlünk valamit. Nincs jelentéktelen karakter, mindegyik előremozdítja a cselekményt. A központi figura mégis Esmeralda, hiszen hozzá kapcsolódik mind a 4 főszereplő férfi, akiken keresztül az író bemutatja, hogy milyen sokféleképpen (jól vagy épp rosszul) lehet szeretni valakit.
Ezenkívül Victor Hugo az érzelmi skála teljes palettáját is felvonultatja. Olvashatunk a legtisztább szülői szeretetről, viszonzatlan szerelemről, tébolyról, kapzsiságról, irigységről, reményről és mindarról, amit ezek kiváltanak: ármánykodásról, erőszakról, előítéletekről.
A könyv egyszerre egy baljóslatú regény sötét gondolatokkal és romantikus regény egy végzetes szépségű cigánylányról és egy csúf harangozóról, akiknek balszerencséje, hogy a sötét középkorban éltek.
Idézetek:
„…amelyik anya elveszíti a gyermekét, az nem hisz többé Istenben.”
„Mert ha egyébként nem hiszünk is semmiben, vannak az életünkben percek, amikor a legközelebb eső templom istenét imádjuk”
„Mert olyan a szerelem, mint a fa: magától nő, mélyen lebocsátja gyökerét egész lényünkbe, és gyakran a szív omladékán is tovább zöldell.”