Könyv adatlapja:
író: Kerstin Gier
cím: Smaragdzöld
sorozat: Időtlen szerelem 3.
kiadás: Pagony Kiadó (2017)
Értékelés:
Előre leszögezném: csak akkor olvasd tovább, ha az első két kötet már kiolvastad. Bár a harmadik részből nem spoilerezek, a korábbi részekben történteket muszáj érintenem.
Az első két kötetből már megtudhattuk, hogy Saint Germain gróf mozgatja a szálakat. Nemcsak az időutazásokat irányítja, de Gwendolyn érzelmeit is befolyásolja. Nem meglepő tehát, hogy kiemelkedő szerepet kap ebben a részben.
Gwendolyn most is többször szervezi úgy múltbéli utazásait, hogy találkozhasson nagyapjával, akivel szépen lassan összerakják a kirakós darabjait és egyre többmindenre derítenek fényt. Segítségére van legjobb barátnője, Leslie is, aki kitartó kutatásaival megfejti Gwen nagyapja által hagyott nyomokat. Szerencsére ebben a részben már Gideon is rájön, hogy senki nem az, akinek hitte. Felfedezésében nagy szerepet játszik a második kötet vége, ahol ő kap segítséget a múltból. És ha lassan is, de ő is Gwendolyn mellé áll és együtt próbálják megfejteni a titkokat és átvenni az irányítást.
Bár az egész könyv tele van izgalommal, a végén igazán felpörögnek az események. Ki is igazából Gwendolyn? Milyen újabb különleges képességére derül fény? Ki Saint Germain gróf a jelenben? Tényleg van-e az őrzők között áruló? Sikerült-e megakadályozni a vérkör bezárulását? Mi a gróf célja a bölcsek kövével?
Bár minden kérdésre választ kaptam, mégis hiányérzetem maradt a történettel. Úgy érzem, a könyv vége elkapkodott. Jobban ki lehetett volna fejteni, meg lehetett volna magyarázni a titkokat, a mozgató rugókat, sőt, a következményeket is.
Az azonban mindenképp pozitívum, hogy végre összeáll a történet. Zseniális megoldás, hogy az írónő több olyan múltbeli látogatást is beleírt a történetbe, mely megjelent az első két kötetben, így végre azok is értelmet nyertek. Nem marad egyetlen elvarratlan szál sem.
Összességében ez a legpörgősebb kötet. Rengeteg időutazás, cselszövés, váratlan fordulat vár az olvasóra. És persze humor, melyről Xemerius gondoskodik.
A sorozatról:
A történet egyedi, és olyan izgalmas, hogy képtelenség letenni a könyvet. Mindig muszáj „csak még egy fejezetet” elolvasni, hogy megtudjuk mi és miért is történt. Az események pedig úgy pörögnek, hogy észre sem lehet venni, hogy a sorozat valójában 2 hetet ölel fel. Szerencsére az ilyenkor szokásos (idő)paradoxonok sem merültek fel az időutazások során, mely köszönhető annak, hogy az írónő szigorú szabályokat állított fel ezzel kapcsolatban.
A könyvek nyelvezete könnyed, gördülékeny, humora magával ragadó. A szereplők szeretetre méltóak, bár a mindent elsöprő szerelem számomra kicsit túlzó ilyen rövid idő alatt. Nem merném kijelenteni, hogy ifjúsági regény, mert néhol a történet bonyolultsága idősebb olvasót kíván.
Ha kiolvastad mind a három részt, kezdd el elölről! Teljesen más, új élményt fog nyújtani, ha már a teljes, kerek történetet tudatában olvasod újra.
Idézetek:
„Az időt nem lehet feltartani, de a szerelem kedvéért olykor megáll.”
„Akiket szeretnek, sosem halnak meg igazán, mert a szeretet egyenlő a halhatatlansággal.”
„Az „örökké” nem más, mint jelen pillanatok sora.”
„– Ne ijedj meg! – szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Ennek a mondatnak feltétlenül szerepelnie kellene a híres utolsó mondatok között, amelyeket az ember utoljára hall a halála előtt. (Közvetlenül a „Nincs megtöltve” és a „Csak játszani akart veled” után.)”
„Caroline nyitott ajtót. Azonnal ömleni kezdett belőle a szó […] De nem tudta tovább folytatni, mert ekkor megragadtam, és olyan hevesen megöleltem, hogy alig kapott levegőt.– Úgy van, roppantsd csak össze nyugodtan! – biztatott Xemerius, aki mögöttem repült be a házba. – Anyukád majd szül másikat, ha ez elromlik.”