Könyv adatlapja:
író: Lynn Painter
cím: Jobb mint a filmeken
sorozat: Jobb mint a filmeken 1.
kiadás: Kossuth Kiadó (2023)
Értékelés:
Az írónő magyarul megjelent könyvei (Véletlenül Amy, Mr. Téves szám) után végre egy kis változatosság. A chicklitek után egy igazán romantikus, jókedvű ifjúsági könyvet kaptunk, melyben – tini szereplői ellenére – több volt az izgalom és az érzelem, mint a korábbi könyvekben.
A borító elsőre nem nyerte el a tetszésemet, bántotta a szememet a sárga háttér. De mikor jobban szemügyre vettem a rajzolt karaktereket, megmosolyogtatott. Rájöttem, hogy minden pár egy-egy romantikus film ikonikus jelenetét ábrázolja: Dirty Dancing, Bridget Jones naplója, Mondhatsz bármit, Szerelmünk lapjai. A borító szinte megjeleníti a szerelmet és visszaadja a könyv vidám hangulatát. Csak az a sárga szín…
Ezekután nem meglepő, hogy a könyv a 2000-es évekbeli romantikus filmek köré épül. Erre erősítenek rá a fejezetek elején található idézetek is, melyek mind-mind valamelyik ismert filmből kiragadott mondatok. Ráadásul minden jelenethez elképzel az írónő egy-egy zeneszámot is, melyet pontosan megjelöl a lejátszási listában. Ezek összhatásaként szinte filmként elevenedik meg a cselekmény, mintha egy forgatókönyvet olvasnánk.
A történet középpontjában a kissé különc Liz áll. A 17 éves gimnazista lány reménytelenül hisz a romantikában. Fél méterrel a föld felett lebeg és arról álmodozik, hogy megtalálja a tökéletes szerelmet, mint a filmeken. Bár egy kedves, okos, humoros lány, mégsincs a közkedvelt, menő lányok körében. Talán azért, mert más az öltözködése („amíg mindenki farmerben jár, ő szoknyát vesz”). Talán azért, mert mindig vele történik minden szerencsétlenség. Talán azért, mert még mindig a gyásszal küzd, ami miatt minden közösségi program alól kihúzza magát.
Fiú karakterekből mindjárt kettőt is kapunk: Michael a jófiú és Wes a rosszfiú. Mindketten jóképűek, sportosak, népszerűek. Igazi tinibálványok, akikért az egész iskola odavan. Csakhogy lassacskán kiderül, hogy Wes nem is olyan rosszfiú. Sőt. Kedves, őszinte, figyelmes és romantikus. Ráadásul ő az egyetlen, aki nem akarja megváltoztatni Lizt, hanem úgy szereti, ahogy van.
A történet egy hatalmas klisé: álkapcsolat két utálkozó pár között, akiknek a végén egymásba kell szeretniük. Éppen ezért nem is ez a lényeg, hanem az út, ami addig vezet. A könyv felnyitja a szemünket, hogy nem élhetünk egy idealizált álomvilágban, mert lassan elveszítjük a realitásunkatat és nem fogjuk tudni, hogy meddig tart a valóság. Szembesít vele, hogy nem élhetünk folyton mások elvárásai szerint, hiszen úgysem felelhetünk meg mindenkinek. Magunknak kell megírni a saját életünk forgatókönyvét. De legfőképp arra tanít, hogy ne ítélkezzünk elhamarkodottan mások felett, mert senki nem az, aminek elsőre látszik.
A könyv egy igazi szívmelengető történet, ami megérinti az ember lelkét, visszarepít a tinédzser kor végére és hagyja, hogy nosztalgiázzunk az első csókról, az első szerelemről. Ajánlom mindenkinek, aki reménytelenül romantikus alkat, aki még hisz a szerelemben, aki szeretne nosztalgiázni, vagy egyszerűen csak annak, aki egy könnyed, fiatalos, lendületes olvasmányra vágyik.
Idézetek:
„Úgy mosolygott rám, ahogy korábban soha. Kedves, őszinte mosollyal, mint amilyennel a barátait üdvözölte a buliban. Nem bántam, hogy így néz rám.”
„Néha annyira leköt minket az elképzelésünk arról, amit szeretnénk, hogy elfelejtünk odafigyelni arra, ami valójában a miénk.”
„Légy elég bátor ahhoz, hogy nagyot lépj.”
„Akkor nézel ki a legjobban, amikor önmagad vagy.”