Könyv adatlapja:
író: Guillaume Musso
cím: Az írók titkos élete
kiadás: Park Könyvkiadó (2020)
Értékelés:
Nehéz belekezdeni a könyv értékelésébe, mert kettős érzéseket váltott ki belőlem. Habár izgalmas és lebilincselő a történet, mégis hiányérzetet hagyott maga után. Talán a krimi szál nem volt elég erős. Talán a megszokott Musso csavar ezúttal nem ütött igazán. De az is lehet, hogy maga a nyomozás hiányzott, hiszen szinte magától oldódott meg a rejtély.
A regény helyszínéül választott (fiktív) Beaumount-sziget először elvarázsolt. Elképzeltem a tengerparti házakat, a pálmafával szegélyezett sétányokat, egy igazi mediterrán városkát a zsalugáteres ablakokkal és a szűk utcákkal. Aztán ahogy fogytak az oldalak, úgy lett egyre barátságtalanabb a hely. Egyszeriben borús égbolt és kietlen szirtek tárultak elém. Igazi krimibe illő helyszín, ami már az elején sejteti, hogy valami szörnyűség fog történni. Bár lehet, hogy csak a történet hangulata nyomta rá a bélyegét a szigetről alkotott képemre.
A könyv borítója mégis a hely romantikáját fogta meg a naplementében ringó vitorlásokkal és a két – egymástól távol álló – magányos alakkal (egy férfi és egy nő). Mintha mindketten várnának valamire. Valamire, ami sosem jön el. Kicsit félrevezeti az olvasót, ahogyan a fülszöveg is, ami nem igazán a valós tartalmat fedi.
A történet kicsit lassan indul, de mikor belendül, lebilincseli az olvasót a rejtélyével és a csavarosságával. A könyv stílusa és felépítése mégsem tetszett. Kifejezetten zavaró, hogy a mesélő többször kiszól a történetből, megmagyarázva, hogy milyennek kell lennie egy jó történetnek. Sőt, néha fejezeten belül is változik, hogy épp kinek a szemszögéből látjuk a történteket. Sokszor úgy éreztem, sokkal inkább az írói lét nehézségeinek a boncolgatása a fő téma, nem pedig a rejtély kinyomozása. A kétféle (fiktív és valós) epilógus sem tetszett, feleslegesnek és erőltetettnek érzem.
Az író viszonylag kevés szereplőt vonultat fel a regény során, mégis mindegyikük közömbös maradt számomra. Különösebben nem szimpatizáltam velük, maximum sajnálatot váltottak ki belőlem.
Összességében egy megrázó és felkavaró bűnügyi történet, amit egy rövid balkáni háborús kitekintéssel tesz érdekesebbé az író. A cselekmény rendkívül fordulatos és izgalmas, azonban lassan csordogál. A gyors olvasást a könyv stílusa veti vissza, hiszen sokszor zavaros és vontatott. Bár nem ez az író legjobb könyve, kétségtelen, hogy van valami Mussoban, amivel megfogja az olvasóit.
Idézetek:
“ Boldog napok, melyeket akkor tudunk igazán értékelni, amikor már elmúltak.”
”Milyen más az az élet, amit élünk, és az ahogyan utólag visszatekintünk rá.”
„Manapság mindenki írni akar, de nincs, aki olvas.”