Könyv adatlapja:
író: R. Kelényi Angelika
cím: Barcelona, Barcelona
sorozat: Caroline Wood
kiadás: Álomgyár Kiadó (2021)
Értékelés:
Az utóbbi időben több krimit olvastam, így a nyár beköszöntével kicsit könnyebb olvasmányra vágytam, amit meg is kaptam R. Kelényi Angelika könyvével. Először a borítóra figyeltem fel, hiszen annyira vidám és nyárias. Sugárzik belőle a meleg, a napsütés, a mediterrán hangulat. Annak ellenére, hogy szinte csak fel lett skiccelve a kép, mégis egyértelműen felismerhető Barcelona egyik látványossága, a Güell park.
A könyv egy igazán könnyed stílusú, romantikus limonádé, ami kiváló a forró nyári napokra. Könnyű vele haladni, szórakoztató és humoros. Nekem ez volt az első találkozásom az írónővel, de biztos, hogy nem az utolsó. Bár a könyv megadta a lezárást és önmagában is megállja a helyét, kíváncsi vagyok a folytatásra.
A történet a katalán gasztronómia köré épül, ami – igaz, hogy nem egyedi ötlet –, nekem nagyon tetszett. Bár bevallom, nem hozta meg a kedvem a spanyol konyhához, miután igencsak leszólta azt: a birka fattyús, a halak büdösek, a churros pedig a kukában végzi. Több lelkesedést vártam volna, ha már ez a fő téma.
Tetszett a helyszínválasztás, hiszen Barcelona már évek óta a bakancslistámon szerepel. Ezért is vártam, hogy az írónő kicsit bemutassa a várost, főhősünk sétáljon el a nevezetességekhez, de ez sajnos elmaradt. Mindössze két helyszín került megemlítésre a Sagrada Familia és a Güell park, pedig Barcelona ennél ezerszer több.
A főszereplő, Caroline Wood megosztó karakter. Lehet utálni, amiért 35 éves létére úgy viselkedik, mint egy huszonéves. Amiért ítélkezik és néha kicsinyes. Általában idegbajt kapok az ilyen esetlen és sokszor bugyuta szereplőktől, Carolinet mégis megkedveltem. Én sokkal inkább láttam őt egy élettel teli, céltudatos nőnek, aki elhatározta, hogy leküzdi a munkahelyi gondokat és a párkeresés nehézségeit és változtat az életén. Aki nem tagadja, hogy néha ő is esendő. Aki igenis küzd az álmaiért és mindent meg is tesz azért, hogy elérje azokat. Lehet, hogy az erkölcsi oldala megkérdőjelezhető, de az vesse rá az első követ, aki soha nem tett semmi butaságot szerelmesen.
A történet kiszámítható, de nem hiszem, hogy ez bárkit is meglep, hiszen nem egy krimiről beszélünk. Az izgalmat az adja, hogy hogyan jutunk el a vélt befejezéshez. Hogy milyen utat jár be addig Caroline. Hogy milyen következményekkel jár(na), ha minden a tervei és a vágyai szerint alakul. Bár már az elejétől fogva sejtjük hova jutunk, mégis hiányérzetet hagyott bennem a könyv vége. Úgy éreztem, kicsit összecsapott lett, nagyon hirtelen, minden előzmény és magyarázat nélkül történtek a dolgok az utolsó fejezetben.
A könyv több, mint egy romantikus, nyári olvasmány. Arra tanít, hogy igenis küzdjünk az álmainkért, és sose adjuk fel. Ha olykor térdre is kényszerít az élet, akkor is álljunk fel és menjünk tovább, mert ha teszünk érte, ha hiszünk benne, sikerülni fog.
Idézetek:
„… nem vagyok hajlandó valaki senkije lenni.”
„… a szerelem megváltoztatja az embereket, jobbá teszi őket, a szerelmes ember nem lehet önző, törődik azzal is, akit szeret, nem csak magával.”
„… még a semmi is jobb, mint a mellőzöttség vagy másodhegedűs szerep, a folytonos forrongás, várakozás, reménykedés, aztán a pofára esés.”
„„Az eszem azt súgta, nincs értelme belefutni egy kalandba, mert igen fájdalmas lesz a vége, a szívem azonban azt mondta, teljesen mindegy, mi lesz a vége, a pillanata fontos, amit, ha elszalasztok, egész életemben bánni fogom”