Könyv adatlapja:
író: R. Kelényi Angelika
cím: Róma, Róma
sorozat: Caroline Wood
kiadás: Álomgyár Kiadó (2021)
Értékelés:
A Barcelona, Barcelona után annyira érdekelt hogy folytatódik Caroline Wood története, hogy egyből belekezdtem a sorozat második részébe.
Meglepett, hogy mennyire más jellegű könyvet kaptam, mint amit az első résznél tapasztaltam. Míg az első kötet az érzelmekre épített, addig ez a könyv inkább az izgalmakra. A romantikus kötet után egy női krimit kaptunk. Hogy mire is gondolok? Olyan történetre, amiben van nyomozás, rejtély, veszélyes helyzetek és izgalom, de mindez visszafogottabb stílusban, ijesztő elemek nélkül.
A borító most is meseszép. Pont ugyanaz a stílus, mint az előző résznél. Ugyanazok a pasztellszínek, ugyanaz a felskiccelt stílus. Bár a történet nem nyáron játszódik, mégis a napsütéses, vidáman pezsgő Róma néz vissza ránk a leghíresebb látnivalójával (Colosseum) és az elmaradhatatlan Vespaval.
A helyszínválasztás tökéletes. Mi más is lehetne ideálisabb helyszíne egy szerelmi rejtélynek, mint Róma. Az írónő ebben a könyvben már többmindent bemutat a városból és ami különösen tetszett, hogy nem a turisták által felkapott nevezetességeken vezet végig, hanem a város kevésbé ismert, eldugottabb részein. Az olasz hangulatot és a mediterrán életérzést is tökéletesen sikerült visszaadni. Ahogy pedig az olasz gasztronómiáról ír, olyan szemléletes, hogy az embernek összefut a szájában a nyál.
A főszereplő most sem kevésbé idegesítő karakter, mint az első részben. Sokszor gyerekes és felelőtlen. Maga sem tudja mit akar. Próbál lavírozni szerelem, karrier és kalandvágy között. Úgy tűnik, a hármasból a szerelem áll vesztésre, hiszen folyton féltékenykedik és kombinál, miközben pillanatok alatt lobban szerelemre olyan férfiak iránt, akiket csak pár napja ismer. Persze inkább csak arról van szó, hogy nem igazán tud különbséget tenni vágy és szerelem között.
A történetet a krimi vonal tette izgalmassá, annak ellenére, hogy kicsit valótlannak éreztem. Az rendben, hogy egy újságíró kinyomozza egy ház mendemondáját (rejtélyét). De ahogy közben belekeveredik egy bűnténybe és úgy kezd nyomozni, mint egy rendőr, az már kicsit sok volt. A könyv lezárása itt is hirtelen és kissé képtelenül történt, hasonlóan a sorozat első kötetéhez.
Összességében egy könnyed, humoros könyv, ami átmenet a romantika és a krimi között.
Idézetek:
„Nem kell mindig kimondani, amit gondolunk, néha elég, ha sejtjük, mire gondol a másik. Nem kell béklyót tenni a másik lelkére, nem kell fájdalmat okozni, ha tudjuk, úgysem ajánlhatunk rá gyógyírt.”
„És arra is rájöttem, hogy a fejemben élő elképzelés a jövőmről teljesen elhibázott, mert valójában csak egy elvárást követek, amit a társadalom állított fel, amit minden kislányba belekódolnak a tündérmesék, aztán minden nagylányba a romantikus történetek, és nem azt, amit igazából szeretnék.”
„Kamaszlányos képzelgés, hogy a szerelem minden akadályt legyőz.”