Könyv adatlapja:
író: Borsa Brown
cím: Légy(ott) Isztambulban
kiadás: Álomgyár Kiadó (2022)
Értékelés:
Bár nem rajongok Borsa Brown történeteiért, ez a regény mégis hatalmas kedvencem. Talán azért, mert aki már járt Isztambulban, az a könyvvel újraéli azt a pezsgést, azt a lüktetést, azt a romantikát, amit maga a város nyújt az embernek.
Az egyetlen, amivel nem tudok megbarátkozni, az a könyv borítója. A cím alatti kép gyönyörű, a Kék mecset sziluettje álomszép. De a szerelmespár fotója túlméretezett és sem korban, sem megjelenésben nem tükrözik hitelesen a regény főszereplőit.
A történet központi alakja Fanni, aki 2 gyerekes anyaként túl egy váláson élete egy nehéz szakaszához érkezett. Küzd a belső viharokkal, küzd a volt férjével, miközben múltbeli kapcsolatai és döntései folyton visszarántják. Fanni egy hirtelen ötlettől vezérelve Isztambulba utazik, hogy megkeresse a múltat és vele talán a boldogságot is.
Isztambul nem csupán a történet helyszíne. A város – mely egyszerre őrzi a múltat és a jelent – egyben fontos szimbólum is: két kultúra, két kontinens, két világ találkozásának jelképe. Kalandos, izgalmas, de néha zavaros légköre folyamatos kihívások elé állítja Fannit. Arra ösztönzi, hogy engedje el a múltat és élje meg az új tapasztalatokat.
Isztambul szinte önálló szereplővé válik. Ahogy az írónő mesél róla, minden érzékszervünkre hatással van: látjuk a fűszerek színes kavalkádját, érezzük a selyem puha tapintását, halljuk, ahogy az éjjeli müezzin megtöri a csendet és összefut a nyál a szánkban a baklava ezernyi ízétől. Ez a város folyamatosan változik, amivel mindig új lehetőséget kínál.
A regény tele van érzelmekkel és szenvedéllyel, kalanddal és felfedezéssel. Bár egy romantikus történetnek tűnik, sokkal több annál. Önismereti utazás Isztambul lüktető hátterében, ami érzelmi mélységek és magasságok között kalauzol. Megtanítja, hogy a boldogság nem csak a külső kapcsolatoktól függ, hanem a belső erőnktől és önbizalmunktól is. És megmutatja, hogyan találhatjuk meg a saját utunkat és saját boldogságunkat.
Idézetek:
„Elmebeteg, ragyogó zseni, elképesztő csábító, és lüktető szerető ez a város.”
„A hajnali müezzin olyan, mint egy anya, aki felébreszti az iskolába készülő gyermekét. Ha az ember megfigyeli, akkor szó szerint látszik az ébredés a városban. A müezzin után pár perccel emberek jelennek meg az utcán, autók és motorok zúgnak fel, megindul az élet, és nappali ritmusra vált az egyébként este is lüktető Isztambul.”
„Talán nem is ő hiányzik, hanem a közös múlt.”
„Az életnek onnantól van értéke, ha felfogjuk, hogy minden mulandó.”