Könyv adatlapja:
író: Kerry Fisher
cím: Az anya, aki lehettem volna
kiadás: Álomgyár Kiadó (2024)
Értékelés:
Hogyan lehet úgy anyának lenni, hogy közben önmagunkat se veszítsük el teljesen? Hogyan lehet megbirkózni a döntéseink következményeivel, amikor azok nemcsak ránk, hanem a gyermekeink jövőjére is hatással vannak?
Kerry Fisher ebben a regényében fájdalmasan őszintén és érzékenyen ír az anyaságról. Nem az idealizált pillanatokat mutatja meg, hanem a mögöttük húzódó valóságot. A kételyeket, a kimerültséget, a bűntudatot és azt a végtelen szeretetet, ami gyakran fájdalmasan nehéz és hatalmas önfeláldozással jár. Rávilágít, hogy a szeretet sokszor nem ölelések és köszönet formájában jelenik meg, hanem csendes kitartásban és visszanyelt könnyekben.
Az anyaság itt nem egy romantikus szerep, hanem egy komplex, néha fájdalmas út, amely tele van kérdésekkel, önmarcangolással és azzal a csendes félelemmel, hogy „vajon elég jó vagyok-e”. Amely nem mindig hálás, sőt, néha fájdalmas, sokszor magányos és tele van bizonytalansággal.
A regény központjában két anya karakter áll. Az egyik, aki annyira bizonytalan önmagában, hogy úgy érzi, a gyermeke boldogabb lenne nélküle, ezért inkább elhagyja. A másik, aki minden erejével jelen van, tesz, szeret, de ez mégsem elegendő, ezért a gyermek hagyja el őt. Mégis közös bennük a vágy és az igyekezet, hogy tökéletes anyák legyenek. Ez pedig nem megy máshogy, mint hogy megtanulnak szembenézni a múlttal és túllépni a vélt (vagy valós) sérelmeiken. De lehet, hogy mire eljutnak a megbocsátásig, már késő.
Bár a regény alaptémája mélyen megérintett, a történet sokszor sekélyes volt és lassú. A szereplőket sem igazán sikerült megkedvelnem, sőt, néha kimondottan zavart egy-egy karakter gonoszkodása, igazságtalansága, vagy épp Vicky állandó bizonytalansága és önfeláldozása. Mégis éppen ezek a hibák teszik a könyvet őszintévé.
Ezt a regényt azoknak ajánlom, akik úgy érzik, elfáradtak az anyaságban, vagy elvesztek annak útvesztőjében. Akik megkérdőjelezik magukat, mégsem adják fel. Hiszen az anyaság nem tökéletes, nem egyenes út, mégis tele van szeretettel.
Idézetek:
„Olyan sok családi emlék nem a születésnapokon, karácsonykor vagy a jeles napokon történik.”
„Visszavonhatatlanul el kellett fogadnom, hogy igazi felnőtt lettem, mert már nem voltam többé senkinek a gyereke.”
„… kevésbé fájdalmas megszakítani valakivel a kapcsolatot, mint továbbra is együtt élni vele és érezni, hogy egyre kevésbé szeret.”