Könyv adatlapja:
író: Jo Nesbø
cím: A fiú
kiadás: Animus Kiadó (2018)
Értékelés:
A regény középpontjában egy sorozatgyilkosság áll, melynek elemei kezdetben különálló eseteknek tűnnek és egyre csak újabb kérdéseket vetnek fel az olvasóban. Idővel persze a szálak összefonódnak és folyamatosan mélyebbre merülünk a titokzatos ügyben, miközben megismerjük az áldozatok életét és a gyilkos motivációját.
A történet gyors váltogatásával Nesbø végig fenntartja a pörgést és az izgalmat, ugyanakkor zavaró is. Bennem olyan érzést keltett, mintha szétszabdalta volna a könyvet, mellyel megtörte a lendületet. Nem segített ezen az sem, hogy az író megszámlálhatatlanul sok szereplőt vonultatott fel, akik közül sokan csak egyetlen fejezet erejéig szerepeltek.
A regény előnye, hogy tele van akció-jelenetekkel, így a történet szinte megelevenedik az olvasó szeme előtt. De ez egyben hátrány is, mert annyira elviszi a cselekményt, hogy a rendőri nyomozás teljesen háttérbe szorul. A filmes jelleget erősíti az is, hogy a főszereplő (a Fiú) néha lehetetlen helyzetekbe kerül. Sőt, igazi akcióhősként fizikailag szinte sérthetetlen, álcázási képessége kiváló és persze úgy lő, mint egy profi.
A skandináv krimikhez hűen a könyvben jelenlévő sötét, nyomasztó hangulat és a váratlan fordulatok erősítik a feszültséget. A gyilkosságok végrehajtásának módja nekem nagyon tetszett, kreatívan válogatta meg az író a módszereket. Pláne, ha hozzávesszük, hogy kinél miért az adott módszert választotta.
A regény felveti az önbíráskodás erkölcsi dilemmáját, hogy jóvá lehet-e tenni a rosszat azzal, ha másokat bántunk. Mégis úgy gondolom, hogy a legtöbb olvasó a gyilkosnak szurkol, miközben megfigyelheti, hogyan süllyed egyre mélyebbre a „jogos bosszú” nevében. Sőt, könnyen felmentjük bűnei alól, hiszen – valljuk be – nem nagyon hagy más választást neki a rendőrség és a büntetés végrehajtás berkein belül elharapózó korrupció.
A könyv összességében egy lendületes és izgalmas pszichológiai thriller, mely folyamatos feszültségben tartja az olvasót. Talán nem is a jó és a rossz harcáról szól, hanem arról, hogy mi történik az emberrel, ha sokáig elhiszi, hogy ő a rossz. Egy morális labirintus, ahol minden út fájdalommal van kikövezve.
Idézetek:
„A fiú feladata nem az, hogy olyanok legyenek, mint az apjuk, hanem hogy jobbak legyenek nála.”
„[…] a felfelé vezető út nem tűri meg a lógást, az embernek teljes erőbedobással kell végeznie a dolgát.”
„[…] a dolgok gyakran egészen másként alakulnak, mint ahogyan tervezi az ember.”
„[…] az életben mindössze egyvalamire van garancia, arra, hogy az ember végül meghal.”