Könyv adatlapja:
író: Jodi Picoult
cím: A két út könyve
kiadás: Athenaeum Kiadó (2020)
Értékelés:
Egy könyv a szerelemről, a házasság nehézségeiről, az elmúlásról és a döntéseinkről. Egy könyv, melynek borítója fájdalmasan romantikus.
A történet egy tragédiával kezdődik. Dawn repülőgépe zuhanni kezd. A halálközeli pillanatokban azonban nem az pereg le a szeme előtt, aminek „kéne”. Miután Dawn túléli a balesetet, választás elé kerül: Melyik utat válassza? A férjéhez és a családjához térjen vissza, vagy a soha el nem felejtett volt szerelemhez?
A történet itt kettéválik és párhuzamosan, váltakozva mutatja be Dawn két útját.
Az egyik szál (melyet a férje, Brian szimbolizál) bemutatja Dawn házas életét. Azt a szerelemet, mely idővel szeretetté szelídül. Ahol a szenvedélyt felváltja a kényelem, az izgalmat pedig a megszokás. Ahol az ember belekényelmesedik abba, hogy a párja minden rezdülését ismeri. Ahol olyan könnyen be tud kúszni a hűtlenség. És ahol mégis fel tudja ütni a fejét a zöld szemű szörny, a féltékenység.
Habár Dawn egyre nehezebben boldogul az élet által rá osztott szerepekkel (férjével és kamasz lányával sem találja sokszor a hangot), igyekszik javítani a családon belüli kapcsolatain.
Dawn munkáján keresztül ez az út mutatja be az elmúlást, illetve a veszteség feldolgozásának folyamatát is. Mélyen megérintő, amiket az írónő megemlít a halál küszöbén álló emberek utolsó kívánságaikról, a megbánásaikról, az érzéseikről. Az olvasó megérti, mit is jelent igazán élni.
A másik szál (melyet Wyatt szimbolizál) Egyiptomba repít minket, ahol a múltban Dawn nem csak a szevedélyes, lángoló szerelmet hagyta hátra, de gyermekkori álmát is. A lezáratlan múltat, melyet oly könnyű romantizálni, hiszen azelőtt „dobta” el, mielőtt megszokássá vált volna, vagy elromolhatott volna.
Az írónő most is zseniális a megtévesztésben. Az idősíkokkal úgy játszik, hogy csak a végén derül ki az események időrendisége. Mindkét út során bemutatja a múltat, és a jelent is, lehetővé téve ezzel, hogy a múlt és a jelen összefonódjon.
A történet során jelentős szerepet kap az egyiptomi kultúra, mely számomra rettenetesen el lett túlozva. Ugyanígy túlzó volt a művészettörténet és a kvantumfizika állandó boncolgatása is, melyek sokszor unalmassá tették a könyvet, annak ellenére, hogy az írónő stílusa most is érzelmes, könnyen olvasható és magával ragadó.
A regény nem csak egy érdekes történet, de mély filozófiai és érzelmi kérdéseket is felvet. Az írónő hűen mutatja be, hogy a környezet, a családi háttér hogyan formálja döntéseinket. Elgondolkodtat, hogy vajon „mi alakítjuk a választásainkat, vagy a választásaink alakítanak bennünket?” Hogy vajon milyen lenne az életünk, ha a múltban máshogy döntünk.
Idézetek:
” – Szerinted mindenkinek egyetlen lelki társa van, akit több ember között kell megtalálnia?
– Nem. Szerintem életed során több embert is szerethetsz. Azt, aki megtanítja, mi a szerelem, még ha nem is tart örökké. – Wyatt. – És azt, aki mellett jobb ember leszel, miközben ő is az lesz melletted. – Brian”„Bizonyos érzéseket képtelenség szavakba önteni. Hogyan lehetne kifejezni egyszerű, ötbetűs szavakkal olyan túláradó érzelmeket, mint az öröm vagy a bánat?”
„Emlékszem, hogyan ült a hold az ablakomba, hogy az álmomat őrizze.”