Könyv adatlapja:
író: R. Kelényi Angelika
cím: Rejtélyes Rio
sorozat: Caroline Wood
kiadás: Álomgyár Kiadó (2021)
Értékelés:
A Caroline Wood sorozatot tekintve számomra most érkezett meg az áttörés. Az eddigi részek közül ez volt a legizgalmasabb, legérdekesebb rész. Igazi pörgős krimi, amiből a romantika szinte teljesen kiszorult.
A borító – mint mindig – engem most is elvarázsolt. Bár a kép alapján nem ismerném fel a várost (ezúttal nem Rio nevezetessége látható a borítón), a pálmafák és a tiszta égbolt tükrözik a napfényes Rio vidám hangulatát. A női alak kicsit változott az első két részhez képest, mégis felismerhető benne Caroline Wood személye.
Az írónő a könyvben újra visszatér a helyszín bemutatásához. Részletesen írja le a riói hangulatot, az ottani életérzést, a városképet és a macumba szertartást. Bár érdekes volt a brazil kultúráról olvasni, mégis erőltetettnek éreztem ezt a részt, hiszen a történetbe nem igazán illett bele ez az esti városnézés, és a cselekményt sem vitte előrébb. Mintha az írónő ezzel csak az olvasói elvárásának akarna megfelelni (miután az előző kötetből ez kimaradt). Ráadásul nem az egzotikus, vonzó Rio került bemutatásra, hanem a város egy barátságtalan, elrettentő oldala, mely inkább csak elveszi a kedvünket egy riói látogatástól.
Ha ezen a részen túljutunk, szerencsére belendül a könyv. Főszereplőnk (Caroline Wood) hol vicces, hol izgalmas helyzetekbe keveredik, így egyszerre nevethetünk rajta, és izgulhatunk érte. Nyomozása sokszor inkább csak kíváncsiskodás és kutatás, ami teljesen hiteles egy újságírótól. Caroline már nem olyan értetlen, mint a korábbi részekben, bár sokszor még most is meggondolatlan, ami hamar bajba sodorja. Ügyetlenkedései már nem zavaróak, sőt, ezektől sokkal emberibb és hitelesebb az alakja.
A történet most is elég hirtelen és röviden került lezárásra, ami hagyott egy kis hiányérzetet. Még úgy is, hogy főhősünk természetesen most is besétál a csapdába, amivel tetőfokára hág az izgalom.
A könyv most is egy komolyabb téma köré épül. A történet központjában egy olyan gazdasági bűnözés áll, aminek az a lényege, hogy gazdag, érzelmileg labilis, hiszékeny nőkből pénzt csaljanak ki. Nem tudom ez a fajta ,,bűnözés” mennyire jellemző Rióban, vagy a világ különböző tájain, de azt gondolom, hogy a magyar olvasóközönség kevésbé találkozik ezzel a témával.
A központ leírása sokkal személyesebbre sikerült, mint a városé. Az olvasó előtt szinte megelevenedik a magas kőfallal körülzárt szanatórium hófehér épülete, a tükörrel borított jóga terem, az egyszerű, lecsupaszított hálószobák és a ház melletti erdő csendje a fura szoborral. Emellett a mellékszereplők emutatása is hitelesre sikerült, hiszen szinte éreztem a gyomromat szorító hipnotikus érzést, ahogy az írónő leírja Ortega tekintetét.
Tegyük félre azt, hogy ez egy női krimi, és hogy így, a negyedik kötet után már kicsit sablonos az egész kötet. Mégis egy izgalmas olvasmány nem várt fordulatokkal, mely végig képes fenntartani az olvasó figyelmét. A vége pedig olyan lezárást kapott, hogy garantáltan egyből kézbe vesszük a következő kötetet (vagy a kiegészítő novellát).
Idézetek:
„(..) évről évre változunk, és más lesz a fontos. Mindig van valami, ami örömmel töltsön el, amiért érdemes élni.”
„Szeretem a pontos embereket, a pontosság tiszteletet jelent”.