Könyv adatlapja:
író: Steve Cavanagh
cím: Fifti-fifti
sorozat: Eddie Flynn 5.
kiadás: Álomgyár Kiadó (2024)
Értékelés:
Steve Cavanagh fantasztikus író. Újabb és újabb könyveinek elolvasása után már biztosan állíthatom, hogy számomra a krimi világának két koronázatlan királya van: ő és Chris Carter. Ez a kötet azért is különleges, mert ebben összemosódott kettejük stílusa.
Egy olyan regényt kaptunk most az írótól, ami brutálisabb, mint a korábbiak. Az könyv hangulata sokkal nyomasztóbb és sötétebb, rengeteg a gyilkosság. Ráadásul nem csak egy sima sorozatgyilkossal állunk szemben. A gonosz itt már élvezetből öl, a legkegyetlenebb módszerekkel. Intelligenciája és felkészültsége révén pedig kibújik az igazságszolgáltatás hálójából.
A borító beleillik az Eddie Flynn sorozatba. Az illusztrátor továbbra is csak a fekete, a fehér és a piros színeket használja, mellyel hozzájárul a misztikus és izgalmas hangulat megteremtéséhez. A két háttal álló (piros és fekete) alak olyan ellentétben állnak, mintha a jó és a rossz megtestesítői lennének. A kép szimmetriája azonban egyensúlyt sugall, ahogyan a tárgyaláson is egyensúlyba kerülnek a titkok és az igazság, vagy a védelem és a vád.
A korábbiakhoz képest jelentősen háttérbe szorulnak azok a jelenetek, melyek a tárgyalást részletezik és amik egyedivé tették az író stílusát. Most maga a nyomozás kap hangsúlyosabb szerepet, melynek során az ügyvédek egymás után sorakoztatják fel a bizonyítékokat, amik hol az egyik, hol a másik testvér ártatlansága mellett szólnak. Feltárulnak a múlt titkai és a családi kötelékek, és már Eddie Flynn sem biztos benne, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan.
Elképesztő feszültséget ad a könyvnek, hogy fejezetenként változik a nézőpont. És nem csak Eddie Flynn és a gyilkos szemszögét váltja a regény, mint eddig. Szinte mindenkinek a bőrébe belebújhatunk pár oldal erejéig. A két lánynak külön-külön fejezeteket szentel az író, mégis harmadik félként jelenik meg a gyilkos, mint „A lány”, hogy egészen a végéig ne tudja az olvasó, melyikük is a bűnös. Bár jelentősen visszaszorul a mesélő, Eddie Flynn szerepe (egyedül nála használ egyes szám első személyt az író), természetesen az ő logikája és alvilági kapcsolatai révén derül ki most is az igazság. Az odavezető út pedig nem csak hosszú és gyötrelmes, de sajnos áldozatot is követel.
A történet már az első oldallal berobban. A vége pedig most is meglepő és kiszámíthatatlan. Steve Cavanagh profin játszik az olvasóval és mikor már azt hisszük, hogy mindent tudunk, csavar egyet a történeten. Aztán mégegyet.
A sorozat 5. kötetére az író vérfrissítést is visz a regénybe. Behoz egy új szereplőt, aki még nincs igazán kiforrva. Bár szerepe szerint karakán nő, mégis „se hal, se vér” jellemnek érzem. Ami viszont szíven ütött, hogy a régi karakterek közül egyet levált, egyet pedig véglegesen kiír. Ezzel a drámai fordulattal pedig már nem csak az olvasó idegeit borzolja, hanem a szívét is megérinti.
A könyv izgalmas és lebilincselő krimi a megszokott feszített tempóval. Az első oldaltól az utolsóig leköti az ember figyelmét. A történet nem csak a bűncselekmény körüli rejtélyt tárja fel, hanem azt is, hogyan formálják az ember döntéseit a traumák és a családi kötelékek.
Idézetek:
„A szíve mindig ott ragyogott a mosolyában.”
„A legtöbb ügyvédet könnyű volt átverni, mert tisztességtelenek.”
„Néha az ember azért nem lát meg valamit, mert teljesen rossz szögből nézi.”