
Könyv adatlapja:
író: Holly Jackson
cím: Halott kislány a jó kislány
sorozat: Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz 3.
kiadás: Kolibri Kiadó (2023)
Értékelés:
Ha nem olvastad a sorozat első két részét (Jó kislányok kézikönyve gyilkossághoz, Jó kislányok, rossz viszonyok), bele se kezdj!!! A történet teljes egészében azok folytatása.
Bár a könyv nem választható külön a korábbi két résztől, mégis teljesen más, mint azok. A hangulata sokkal sötétebb, borúsabb és nyomasztóbb. A története bánattal és titkokkal átszőtt. Ezt sejteti a borító színe is, mely a kezdeti fehér és piros után most fekete hátteret kapott és ott tekereg rajta a szigetelőszalag, mely nem kis jelentőséget kap a cselekményben.
Ebben a könyvben egy teljesen új Pippát ismerhetünk meg, akit annyira kísért az előző nyomozása, hogy nyugtatóhoz, altatóhoz nyúl. Belekerül démonjai örvényébe, amik egyre mélyebbre húzzák le őt. Titkolózik, elhallgat dolgokat, senkiben nem bízik. Pláne a rendőrségben nem. Ezért is kezd újra privát nyomozásba, amikor valaki őrá kezd el vadászni. A barátja, Ravi segítségével hamar eredményre jut: kapcsolatot fedez fel zaklatója és egy helyi sorozatgyilkos között. Pippa egyszerre lesz üldöző és üldözött, mely végre beindítja a történetet.
Az igazi feszültséget a könyv második része adja. Bevallom, az elején azt gondoltam, hogy az egész történet Pippa skizofrén képzelgése, éppen ezért sokkolt a felismerés, hogy mégsem. Csak kapkodtam a fejem, mert annyi buktatója volt a tervének, hogy nem hittem, hogy sikerülhet véghez vinni.
A történet fénysugara az a mesébe illő baráti összefogás, amivel a könyv második felében találkozhatunk. Pippa ekkor eszmél rá, hogy nincs egyedül. Hogy vannak, akik keresnék, ha eltűnne. Hogy vannak, akik feltétel nélkül megbíznak benne. Akik nem kérdeznek, nem ítélkeznek. Csak vele hallgatnak.
A könyv komoly erkölcsi dilemmát is feszeget. Az önbíráskodás kérdését. Az igazságszolgáltatást, melyet nem a törvény szolgáltat, hanem mi magunk, a saját jó vagy rossz mércénk szerint. Ami igencsak megkérdőjelezhető. Vajon jogunk van elvenni valakinek az életét, ha ő elvette valaki másét? Vajon rossz emberré válunk, ha megbüntetjük azt, aki szintén rossz ember? Van rossz és rosszabb ember? Vagy csak jó és rossz? Választ nyilván nem kapunk ezekre a kérdésekre, mindenki eldöntheti a saját erkölcsi értékei szerint.
A könyv összességében egy nyomasztó, borús krimi. Bár az első kötet ifjúsági könyvnek indult, ezt már nagyon nem sorolnám abba a kategóriába. A történet második fele kissé elrugaszkodott a valóságtól, kicsit antihőst farag Pippából, mégis annyi izgalom van benne, és olyan feszített tempót diktál, amitől képtelenség letenni. A könyv vége nálam hagyott egy kis hiányérzetet, mintha kimaradt volna egy befejező fejezet (prológus), de az utolsó mondattal azért szépített kicsit az író.
Idézetek:
„Téged ki fog keresni, ha eltűnsz?”
„Az elmúlt hónapok tele voltak utolsó alkalmakkal és csak még egyszerekkel. Egyik sem volt hazugság; akkor és ott komolyan gondolta őket. De végül mindig vesztett.”
„Keserves kiáltást hozott a szél, ami vagy Ravitól, vagy a fáktól eredt, túl messze járt már ahhoz, hogy biztosan tudja. Elment, és nem nézett vissza többé.”
