Könyv adatlapja:
író: Milly Johnson
cím: Yorkshire puding Klub
kiadás: Ulpius-ház Kiadó (2012)
Értékelés:
Több fórumon is jó szívvel ajánlották Milly Johnson könyveit, ezért úgy döntöttem, én is adok neki egy esélyt. Mi mással is kezdtem volna, mint az első könyvével, a Yorkshire puding Klubbal. Bár a gagyi borító és a fülszöveg először elbizonytalanítottak, végül nem hagytam magam elrettenteni.
A könyv valóban három barátnő terhességét mutatja be, de számomra érdekesebb volt a házasságuk alakulása, az érzelmi változások, melyeken keresztül mentek és a múltjuk, melyet szépen lassan csöpögtet az író és mely igencsak kihatással van a jelenre.
Bár három főszereplő mindegyike más-más jellem, mégis olyan valóságosak:
Helen a naiv, kissé talán butácska nő, aki feladta az álmait és hozzáment Simonhoz, az ő szőke hercegéhez. Külsőre ők az álom pár: a sikeres, jóképű felsővezető és a szép kellékfeleség. Helen olyannyira ragaszkodik a látszathoz, hogy mindent elvisel a férjétől. Észre sem veszi, milyen nárcisztikus kapcsolatban él. Talán pont ez a társas magány erősíti fel benne a gyerek utáni vágyat, így ő a legboldogabb ember, mikor kiderül, hogy babát vár. De úgy tűnik, Simon közel sem örül ugyanúgy a hírnek. A terhesség lök egy nagyot az amúgy is lejtőn álló házasságukon és a karma végül mindenkit utolér.
Janey a karrierista, törtető nő, aki mindent a munkája alá rendel. A házasságát is, ami olyan, mint a langyos víz. Férjének, Georgenak jutott a „női” szerep, aki sokmindent feladott a feleségéért, vezeti a háztartást és mindenben lesi Janey kívánságát. De csak egy átlagos pasi, vezetői ambíció nélkül, így nem csoda, hogy Janey folyton Helenre és a „tökéletes” házasságára irigykedik. Janey, aki 3 év küzdelem után végre eléri az álom-alakot, akkor tudja meg, hogy terhes, mikor megkapja élete álláslehetőségét. Nem meglepő, hogy nem örül a hírnek. Nem úgy George, aki majd kicsattan a boldogságtól. A terhesség náluk is nagy változást hoz: Janey végre rájön, mit is érez valójában férje iránt.
Elizabeth az erős, egyedülálló, jéghideg amazon, akinek a jelszava: „Kösz, nem kell segítség, boldogulok egyedül!”. Ami a szívén a száján, amire hamar ráfázik a munkahelyén. Fájdalmas dolgok derülnek ki a múltjáról, így nem csoda, hogy sokáig nem akar szembenézni a terhesség tényével. Kétségek gyötrik, hogy képes lesz-e szeretni a gyermekét, szabad-e neki anyává válnia. Elizabethnél felbukkan(na) a romantika vonal is, de nem igazán tud mit kezdeni vele. Ráadásul az írónő a történet végéig kétségek között tartja az olvasót, hogy ki is a gyereke apja.
A könyv alapjában vicces, tele van vidám jelenetekkel és párbeszédekkel. Csak a visszaemlékezések szomorúak, hiszen mindenkinek megvan a maga keresztje. Míg a történet első fele sokkal inkább a munkahelyi sztorikról, házassági jelenetekről szól, addig a vége felé egyre nagyobb hangsúlyt kap a várandósság. Sőt, az utolsó pár fejezetben már kissé sok volt a kismama foglalkozások leírása, amivel valószínű, hogy az írónő próbált jónéhány tanácsot és tapasztalatot átadni áldott állapotban lévő olvasóinak. Nálam nem talált befogadó készségre, így kicsit nehezen rágtam át magam ezeken a részeken.
A bugyuta cím és a gyerekes borító senkit ne tévesszen meg! Végre egy harmincas, negyvenes korosztálynak szóló romantikus chick lit, csipetnyi erotikával, sok humorral, családi drámákkal és titokkal, melyekről a végén lehull a lepel. Igaz, tényleg a terhesség a fő vonal, de olyan komoly témákat is feszeget a regény, mint a megcsalás, a válás, az abúzus, a nárcizmus. A vége persze senkit nem fog váratlanul érni. Kiszámítható happy end. Szerencsére az együtt szülés klisé nélkül.
Idézetek:
„Hát, amikor az ember, aki nem isten, istent játszik, általában sebeket ejt.”
„Lehet, hogy a nők utálják, ha megjön nekik, de garantáltan még jobban utálják, ha nem jön meg.”
„– Jó, akkor jobb lesz, ha kezdek valamit az arcommal, ha olyan pocsékul festek.
– Van egy szatyrom a recepciós pult mögött. Kivághatok rajta két lyukat a szemednek.”